(De)motiváció covid idején

Amikor a COVID-19 világjárvány elindult akkor a mentálhigiénés szakemberek mind azt hangsúlyozták, hogy azok fogják a legkevesebb sérüléssel túlélni, akik képesek alkalmazkodni és folyamatosan újra tervezni. Az elején a legtöbben fejet hajtva az elvárásoknak, az ismeretlen helyzethez a lehető legrugalmasabb hozzáállással tették, amit tenni kellett. Majd sokakat elért az apátia és végül a rengeteg alkalmazkodás után az elfáradás, fásultság érzése. Ennek akarva akaratlanul mind teret engedtünk, ki jobban ki pedig kevésbé. De hogyan lehet önmagunkat motiválni, amikor nincsenek kapaszkodók?

Először is engedd meg magadnak, hogy motiválatlan legyél!
Nem lehet és nem is kell mindig ezer fokon égni! A Covid előtti időkben az élményhajhászás idejét éltük. Minél több mindent megélni, átélni, megcsinálni, mert akkor érzem, hogy élek felkiáltással. Rengeteg olyan kényszerképzetet teremtettünk, melyek mind ezt javallták. 

„Tanulok, képzem magam mert a tudást senki nem veheti el!” – Ez így igaz, de tudni kell megállni és a megszerzett tudást kamatoztatni.

„Utazom, mert amit ott tapasztalok már az enyém!” – Való igaz, de a hétköznapokban is meg kell találnunk az egyensúlyi állapotot, a békénket, már csak azért is mert ebből van több.

„Élményt ajándékozom, mert annak van értelme!” – Ezzel sem tudok vitatkozni, de azzal sem, hogy egy közös ünnepi családi ebéd élménye mennyire felértékelődött a vírus miatt elmulasztott találkozások miatt. 

„Nincs verseny, nincs ami motiváljon." 

Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal csaptuk be és hitettük el magunkkal, hogy kevés a mindennapi élet.
Azt remélem, hogy a világjárvány rávilágított arra, hogy a puszta létezésünk és annak apró momentumai mind-mind ajándék a mindennapokban. 

Hiányoznak a futóversenyek hangulatának minden mozzanatai, a sok száz másik futó, a szurkoló barátok, akik puszta jelenlététől, mintha gyorsabban menne a láb. Az arra való felkészülés, a célba érkezés mámoros boldogsága. Másnap a sajgó izmaim, amelyek arra emlékeztetnek, hogy dolgoztam, vagy a kávés kanalamon megcsillanó érem látványa. Hiányzik! Voltam dühös és szomorú is, no nem a szervezőkre, hanem a covidra, hogy egy-egy verseny elmarad, legutóbb az Ultra Balaton miatt. De bevallom már egyre kevésbé visel meg. Elfogadtam, hogy most nem ennek van itt az ideje, most egyedül vagy szűk körben kell futni (és persze ez bármi másra is behelyettesíthető).
Sokszor előveszem fejben az Olimpikonok analógiáját. Ők 4 évig készültek arra, hogy tavaly nyáron megmérettessék magukat, majd hiába, az olimpia elmaradt - és valójában az idei év is nagyon bizonytalan volt – hát hobbi sportolóként, ki vagyok én, hogy utáljam a világot azért, mert egy verseny elmarad.
Ahogy a motiválatlansággal úgy a hiányérzettel sincs semmi gond, de nem sóvároghatunk örökké korábbi életünkért. Persze nagyon jó megmérettetni magunkat, de igazából minden egyes nap mikor felhúzzuk a nyúlcipőt legyőzünk. Nem másokat, nem azt, aki nem indult útnak, hanem magunkat!
Ne kívülről várd a megerősítést és az elismerést!
Ez az időszak tökéletes terepe az önmagunk elfogadásának, a teljesítményünk értékelésének, megérteni, hogy mit is szeretünk a sportolásban. Ha ezek megvannak már is nem kell erőszakkal motiválni magunkat. Élvezd, hogy szabad hobbi sportoló vagy, te hozod a szabályokat és a korlátokat is. Te döntesz!

Rá kellett jönnöm, hogy nem a megmérettetésért csinálom, hanem mert ez hoz egyensúlyba, mert szerelmes vagyok a futásba és ameddig van lehetőségem ezt űzni, nincs okom szomorkodni. Megengedhetem magamnak, hogy ne legyen kedvem futni és azt is, hogy akár napi többször is sportoljak. 

A Covid-19 korlátokat szabott az életünknek, de az igazi bilincseket, mi rakjuk magunkra a korlátozó gondolatokkal. Hiszem, hogy minden okkal történik. Arra, hogy ezeknek éppen mi a magyarázata sajnos nem tudok választ adni, egyelőre. Valamit még nem tanultunk meg, ahhoz, hogy az aranyközéputat megtaláljuk a mindennapok alázatos elfogadása és az élmények hajkurászása között. Addig pedig lehet tovább futni, nyitott szemmel, barátokkal, QR kódot olvasva, új terepen vagy akár más sportot kipróbálni!