Ezt csináld utánam Chuck!

A legutóbb arról írtam, hogy a számok mennyire uralni képesek az életünket és bíztattam mindenkit, hogy fussatok csak úgy, minden nyomasztás nélkül. Remélem áldoztatok a felszabadult sportolás oltárán, én elkezdtem keresni új sporttársamat, egyelőre eddig kissé sete-suta módon. A teljesség igénye nélkül mutatom tapasztalataimat a kedvenceimről.

Szeretett endomondo alkalmazásomat végleg elgyászoltam, és késznek éreztem magam új lehetőségek után nézni, így belevetettem magam az applikációk tengerébe. Tesztelésnek nem nevezném, inkább tapasztalatszerzésnek.
Az elmúlt három hétben, három különböző alkalmazás segítségével, három teljesen különböző statisztikát produkáltam.

Ha arra számítasz, hogy most tudományos alapokra helyezve, precíz statisztikák szakmai jellegű beszámolóját fogod olvasni, kérlek engedd el ezt az elvárásod. Bevallom szerettem volna, ha ezt a „teszt időszakot” egy ilyen cikkel zárhatom, de nem tudom magam meghazudtolni. Tehát következzen most alább néhány teljesen lehetetlen bénázási lehetőség és számok mögé bújtatott lélektaniság.

Polar, Sport Tracker és Strava

Évek óta egy polar m400-as órával futok, amihez mindig használtam a polar flow alkalmazást, de töredelmesen bevallom sosem tudtam megszeretni. A Sport Trackert ajánlás alapján, a Stravat pedig a sporttársadalom nyomására próbáltam ki.

Az alkalmazásokat egyszerre használom, ami azt jelenti, hogy minden futás előtt a bokakörzések közben három helyre keresem a GPS jelet. A piros lámpás megállásoknál pedig teljesen esélytelen, hogy mindegyiket leállítsam majd újra indítsam.

Lefutott kilóméterek:
Polar 51,74 km
Sport Tracker 138 km
Strava 149,7 km

A Sport tracker és a strava közti eredménykülönbséget az okozta, hogy az egyik alkalommal a Sport T-t nem indítottam el, legalábbis nem úgy, hogy az mérjen. Az edzés után a felismerés viszont kifejezetten lelki traumát tudott okozni. Pedig, ha jobban bele gondolunk nem változtat semmin. A Polarnál pedig egy nem először előforduló problémával találtam szemben magam, nem vettem komolyan, hogy az óra adatokat sűrűbben le kell menteni az alkalmazásba. Utólag pedig már… sudlakudla, nem volt memóriája menteni.

Szeretek kerek kilométer számot futni, ha több alkalmazást használsz ez kifejezetten izgalmas célkitűzés, mert soha nem mérnek ugyanúgy. Ahhoz, hogy mindegyikkel átlépjem a vágyott számot általában még egy kicsit futkároznom kell a lakótelepen.
A leggyorsabban a polarral, aztán a stravaval és végül a sport trackerrel jönnek össze a kilométerek.

A tesztelésem legnagyobb fake-je
Lehet, hogy csak az edzések töredékét sikerült lementenem, viszont olyat futottam a polarral, ami még Chuch Norrisnak sem sikerült eddig. Márciusban megfutottam egy novemberi eredményt. Az alkalmazás szerint picivel 10 km felett, 174-es átlag pulzussal teljesítettem. A plusz pikantériája az ügynek, hogy egy ideje nem hordom a pulzus pántot és, aki ismeri az m400-at az tudja, aki pedig nem annak most mondom, ez még nem mér csuklóról.

Strava és a nyilvános profil kényszerei
A Strava, mint sportolói közösségi média felület is teljesen alkalmas. Itt aztán biztos nem zavar senkit, hogy tempókkal és a futócipődről készített fotókkal szórod tele az üzenőfalad, igazából elvárás is. Bár nem kezdtem őrült mód követő és követés gyűjtésbe, mégis éreztem annak felelőségét, hogy „nyilvánosan” futok. Újfajta démonokkal találtam szemben magam. Hirtelen elkezdett frusztrálni az érzés, hogy más sportolók látják a teljesítményemet, hogy nem állítom le az órát, ha Léni (kiskutya) a dolgát végzi, vagy piros lámpánál állok, netán összefutok egy ismerőssel pár szó erejéig. Minden futás hirtelen versennyé vált, annak hangulata nélkül. Elfelejtettem magamért teljesíteni, behúzott a közösségi média által diktált meg kell mutatni a világnak, hogy „menő vagyok” érzése.
Az elmúlt hetek legnagyobb tanulsága és tanulása ennek leküzdésé volt. Jó pár edzés kellett, hogy ne megmutatni akarjam, hanem egyszerűen csak megosztani, mint a közösség egyik tagja. Ne villogni akarjak, hanem saját naplómként használni, amit ha kedvem tartja előveszek és bogarászhatom a statisztikai adataimat. Ne azért induljak neki, mert meg akarom mutatni a világnak, hogy még mindig futok, ne másokért szedjem a lábam és semmiképpen se azért zavarjon, hogy a bruttó időmet látom, mert majd mások rosszabb teljesítményt látnak. Azt gondoltam, hogy tudatos social media felhasználó vagyok, de úgy tűnik, hogy a sport által újabb tapasztalattal lettem gazdagabb.