SzalgabogiVannak
oktatók, akik egy-egy korcsoportra specializálódnak, én magam tényleg a 0-99
éves korig tartó oktatás híve vagyok. Éppen ezért mindenféle korosztályt
tanítok is úszni. Nincs kedvencem, mert mindig az a favorit, amelyiket éppen
csinálom. Azt hiszem pont a változatosság az, ami gyönyörködtet a kihívásokkal
teli feladatban. Imádom az apró talpakat csobogásra sarkalni vagy a szemtanúja
lenni egy babaúszáson történő apa-baba összemosolygásnak és csodálattal tölt
el, hogy van felnőtt, aki este 7-kor még utolsó órában eljön tanmedencébe nulla
kilométeresből haladóvá válni. Szeretem és tisztelem a vizet és elsősorban az a
célom, hogy ezt átadjam bárkinek, mindegy hány éves.
Babaúszás
Amikor
babaúszásról beszélünk, akkor természetesen a legapróbb „sportolók” oktatására
gondolunk. De ebben az esetben nem csak oktató és tanuló van a képletben, hanem
jelen van egy plusz személy, aki a számításból kihagyhatatlan. Mégpedig a
szülő! A picik ugyanis mindig egy szülővel együtt úsznak, akinek elképesztően
fontos szerepe van. Igazából a babaúszás nem is pontos megfogalmazás sokkal
inkább családi úszásnak nevezném. Számomra az elsődleges célja a szülő-gyermek
közti kapcsolat erősítése, legalábbis az első időszakban mindenképpen.
Babaúszásra 3 hónapos kórtól lehet jelentkezni, ahol még a legnagyobb
jóindulattal sem lehet önálló mozgásnak nevezni azt, ami történik. Az óra
kimenetele nagyban függ az oktatótól és a szülőtől. Oktatóként hihetetlen
receptorokkal kell rendelkezni, hogy észre vedd mit diktál a szükség, mire van
igény és az órára érkező, elsősorban szülő milyen lelkiállapotban van, ugyanis,
ha ő nincs jól, akkor előbb utóbb a picibaba sem lesz. A szülőtől pedig az az
elvárás, hogy úgy legyen jelen, hogy közben értse semmi sem muszáj vagy
kötelező, a „feladat” az, hogy építsék a kapcsolatukat.
Lubickoló
A csoport, ahol a legapróbbak vannak, de már nincs
jelen a szülő, ez általában 2,5-3,5 éves kor közötti kisgyermekeket jelent.
Oktatóként kijelenthetem, hogy talán ez a legnehezebb csoport. Bár általában
ezek kiscsoportos foglalkozások, ami azt jelenti, hogy 4 fő, ami egy nagyon
kezelhető létszám, de a móka kedvéért játsszuk ezt le fejben. Adott 4 gyermek,
mondjuk már majdnem 3 évesek, nem járnak még oviba, tehát nincs közösségi
élményük, van köztük olyan, aki szobatiszta, tehát szól, ha pisilnie kell, de
még kísérni szükséges és néhányan még pelusosak. A szülőktől eddig legtávolabb
akkor voltak mikor a nagyiéknál eltöltöttek néhány órát. A figyelmük rettentően
szerteágazó, minden érdekli őket, egyik-másik fél a víztől és van, aki viszont
elképesztően bátor, mert mondjuk már járt babaúszásra és bátran beteszi a fejét
a vízbe bármikor, kérés nélkül, sőt imád búvárkodni. De annyira még egyik sem
ügyes, hogy egyedül ússzon, például deszkával, tehát az oktatónak kell
segítenie, akinek ugye két keze van. Tehát egy-egy kezében deszka vége, azt
kéri, hogy láb tempózzanak a másik kettő a parton van, így az egyik szeme
mindig a parton. Nem lehet feladatszagú az oktatás, mert dackorszakban vannak
és a „csak mert ez a feladat” egyáltalán nem érdekli őket, tehát a lehető
legjátékosabb módon kell vízhez szoktatni és alaptudást adni számukra. Kezdjük
érteni mitől olyan elképesztően nehéz feladat ez? De a jó oktató megoldja és
úgy adja tovább a tanulót, hogy a manónak már van egy alapeszköztára az
úszáshoz!
Gyermek
úszás
A
„sima” gyermek csoportos oktatás különlegessének az origója, hogy megtaláljuk a
tudászintjének megfelelően azt a csoportot, ahol az adott gyerkőc a legjobban
fejlődik. Vannak gyerekek, akiknek kell a bátorítás, lassabb a tempójuk, sok
félelemmel érkeznek, mások pedig elképesztően gyorsan fejlődnek és hamar
kinövik az adott csoportot, de van az a kategória is, aki lehet, hogy tudásban
még nem tart ott, mint társai mégis ez fogja őt motiválni a haladásra.
Oktatóként az órák milyenségére is nagy hangsúlyt kell fektetni, az úszás egy
monoton sport, a feladatokat úgy kell összerakni, hogy a gyerek ne unja,
fejlődjön és legyen kedve legközelebb is jönni. A foglalkozásoknak úgy kell
játékosnak lenniük, hogy az a fejlődést szolgálja, itt már nem a vízhez
szoktatás a cél, hanem a tudásátadás.
Felnőtt
úszás
Nehezen
tudnám megmondani, hogy a különböző csoportok közül, kiket szeretek a legjobban
oktatni, hiszen mindegyik más és más. De az elmúlt időszakban a felnőtt
teljesen kezdő úszók a szívemhez nagyon közel kerültek. Van abban valami
megindító mikor egy felnőtt ember, önszántából, sok-sok elmulasztott év után,
félelmekkel telepakolt puttonnyal egyszer csak eljön egy órámra. Ebben a
döntésben annyi démon leküzdése van benne, ami már önmagában tiszteletre méltó.
Soha semmit nem késő elkezdeni, bármikor el lehet sajátítani új készségeket.
Nincs varázslat, puszta tény, a gyerekek gyorsabban tanulnak, úszni is, de
felnőttként is sokkal hamarabb lehet sikerélményt szerezni, mint hinnénk.
