Rejtett Kincsek Túrái - Víz és város között – Téli barangolás Túrkevén 9

Túra típusa: városi–természeti élménytúra
Táv: ~9,15 km
Időtartam: 3,5 – 4 óra (megállókkal)
Nehézség: könnyű–közepes
Ajánlott korosztály: családok, felnőttek, szeniorok
Évszak: egész évben

Útvonal és állomások (sorrendben)
09:30-10:00 gyülekező, regisztráció a Liget sátor alatt
Állomások:
Fekete István Oktatóközpont
A túra első állomása Túrkeve peremén, az Erdőszél utca mentén található. A Fekete István Oktatóközpont helyi védettséget élvező parkerdőben, a Városkertben helyezkedik el. A terület nem zárt, inkább egy erdősávokkal tagolt, parkjellegű erdő, ahol rövid sétával több funkció is elérhető.
A túrázó januárban egy csendes, lombtalan erdőt lát maga körül. A fák között jól kirajzolódik a terület szerkezete, a védőerdő szerepe, az ösvények és a tanösvényi pontok. Az út mentén ismeretterjesztő, interaktív táblák segítik az eligazodást, amelyek a térség élővilágát, madárfajait, vizes élőhelyeit mutatják be.
A téli időszak különösen alkalmas a megfigyelésre:
– jól láthatók a madármozgások,
– hallható a harkályok kopácsolása,
– szerencsével karvaly vadászata is megfigyelhető,
– a cinkék, pintyek, vörösbegyek egész évben jelen vannak.
Azt első állomáson a túrázókat az oktatóközpont önkéntese kalauzolja el.

Pákász-tanösvény
A túra második állomása a Pákász-tanösvény, amely a Kis-Berettyó város felőli oldalán húzódik.
A tanösvény mentén elhelyezett ismeretterjesztő táblák és élménypedagógiai játszóelemek a pákászélet világát idézik meg, illetve mutatják be. A pákászok a Nagy-Sárrét egykori vízivilágához alkalmazkodva éltek, megélhetésük a vízhez, a halászathoz, gyűjtögetéshez, csapdázáshoz kötődött.
A víz közelsége télen is élményt ad: a part mentén megfigyelhetők vízimadarak, a csendes szakaszokon a nádasok és bokros részek menedéket nyújtanak az élővilágnak.

Györffy tanya
A Kis-Berettyó menti szakaszt elhagyva a túra harmadik állomásán a résztvevők megérkeznek a Györffy-tanyára, amely a város peremén, már a nyíltabb pusztai táj határán helyezkedik el. Itt a vízhez kötődő világ fokozatosan átadja helyét a klasszikus alföldi tanyavilágnak.
A Györffy-tanya a tanyai élet világába enged bepillantást. Januárban a környezet letisztult képet mutat: nyitott terek, istállók, karámok, a pusztai táj csendje. A tanyán tájház működik, amely a hagyományos gazdálkodás, az állattartás és a vidéki élet mindennapjait mutatja be.
A harmadik állomáson a túrázókat a tanya üzemeltetője önkéntese kalauzolja el.
Debreczeni utca Helyi védettségű épület


A túra negyedik állomása a Debreczeni utca 8. szám alatt található, helyi védelem alatt álló módos gazdaház, amely a 19. század végi túrkevei paraszti építészet jellegzetes példája. Az épületet Ozsváth Károly építtette 1880 és 1900 között, és egészen a közelmúltig az Ozsváth család tulajdonában maradt.
A ház 2022 óta áll helyi védelem alatt, és az elmúlt években korhű, teljes körű felújításon esett át. A munkák a Teleki László Alapítvány Népi Építészeti Programjának támogatásával, több ütemben valósultak meg. A felújítás célja az volt, hogy az épület megőrizze eredeti alföldi karakterét, miközben új, élő funkciót kap.
Januárban a túrázók elsősorban a ház külső megjelenését és szerkezetét figyelhetik meg:
– a megerősített tetőszerkezetet és megújított nádfedelet,
– az oromdeszkázatot,
– a korhűen felújított nyílászárókat,
– valamint az udvar hagyományos térszerkezetét.
A belső terek jelenleg részben még munkálatok alatt állnak, de már kirajzolódik az épület jövőbeli szerepe. A ház a tervek szerint vendégházként és bemutatóhelyként működik majd, 4–6 fő számára kínálva falusi vendégszállás lehetőséget. A padlásterében kiállítótér kap helyet, ahol régi paraszti használati tárgyak, valamint a ház és az egykori lakók története kerül bemutatásra.
Az udvaron és a belső terekben megjelenik az alföldi életforma számos eleme: a visszaépített búbos kemence, a csikótűzhely, az ásott kút mind azt a világot idézik, amelyben a ház egykor élő gazdasági egységként működött.

Finta Múzeum
A túra negyedik állomása a Finta Múzeum, amely a település történetének, tárgyi emlékeinek és művészeti értékeinek egyik legfontosabb őrzője.
A múzeum gyűjteményének középpontjában a Finta testvérek – Sándor, Gergely és Sámuel – életműve áll, de az intézmény ennél jóval többet mutat be: régészeti leletek, néprajzi tárgyak, helytörténeti emlékek rajzolják ki Túrkeve és térsége múltját. A kiállítások anyaga érzékelteti, miként alakult át a település élete a Berettyó szabályozása, a gazdálkodás és a társadalmi változások hatására.
Katolikus templom


A túra ötödik állomása a katolikus templom. A mai egyhajós, íves szentélyzáródású épület helyén a 18. század végén még egy kis kápolna állt, amelyet 1783-ban emeltek.
Túrkevét már 1261-ben oklevél említi, ekkor az egri püspökség birtoka volt. A katolikus közösség önálló plébániává válása 1783-ban történt meg, ettől az évtől kezdődött az anyakönyvezés is. A gyorsan növekvő közösség miatt a kápolna hamar szűknek bizonyult, ezért 1812-ben megkezdődött a mai templom építése, amelyet 1822-ben áldottak meg.
Az épület jól érzékelteti, hogy a 19. századra Túrkeve már rendezett településszerkezettel, intézményekkel és erős közösségi élettel rendelkezett. A templom elhelyezkedése és mérete a város akkori jelentőségét is tükrözi.


Korda Sándor Filmszínház

A túra hetedik állomása a város egyik legismertebb kulturális épülete, a Korda Sándor Filmszínház. Ez a hely nemcsak mozi, hanem emlékhely is: innen indult világhódító útjára a Korda-testvérek története.
Túrkevén született Korda Sándor (1893), Korda Zoltán (1895) és Korda Vince (1897). A korán árvaságra jutott testvérek küzdelmes életút után az európai és a világ filmtörténetének meghatározó alakjaivá váltak. Sándor rendezőként és producerként, Zoltán rendezőként, Vince pedig világhírű díszlettervezőként alkotott maradandót. Vince munkásságát 1940-ben Oscar-díjjal ismerték el.
A filmszínház épülete eredetileg 1964-ben nyílt meg „Vörös Csillag Mozi” néven, majd 1989-től viseli Korda Sándor nevét. Az elmúlt években az épület teljes körű felújításon esett át, és 2025 novemberében ünnepélyes keretek között nyílt újra. Az újranyitáshoz archív fotókiállítás és filmtörténeti programok is kapcsolódtak.

Millenniumi emlékmű

A túra következő megállója a Millenniumi Emlékparkban álló Millenniumi Emlékmű, más néven Kun-emlékmű, amelyet 2000. augusztus 20-án avattak fel a magyar államalapítás és a millenniumi év tiszteletére.
Az emlékmű egy mészkőoszlop, amelyet spirálisan felfutó bronz domborművek díszítenek. A reliefek a kunok bejövetelének, vándorlásának és életmódjának fontos pillanatait jelenítik meg, utalva arra a történeti örökségre, amely Túrkeve és a Nagykunság arculatát évszázadokon át formálta.
Az alkotás megálmodója Rátkay Lajos, a szobrászi munkát Győrfi Sándor készítette. A spirális forma nemcsak díszítőelem: a folyamatos mozgást, az idő múlását és a megmaradást is jelképezi.


Oroszlán vendéglő

A túra következő megállója a Petőfi tér délnyugati sarkán, a Mátyás Király út 1. szám alatt álló Oroszlán fogadó, más néven Oroszlán vendéglő. Az épület helyi védettség alatt álló, patinás, L alakú, földszintes, részben alápincézett ház, amely Túrkeve történeti városszövetének egyik jellegzetes eleme.
Az Oroszlán fogadó a 19. században már fontos közösségi helyszín volt. A helyi hagyomány szerint 1848-ban huszárokat verbuváltak itt, ami jól mutatja, hogy a vendéglő nemcsak étkezési és pihenőhely volt, hanem a város közéletének egyik színtere is.
Az épület az elmúlt évtizedekben több funkciót is betöltött: működött itt vendéglő, később gyermekorvosi rendelő is. Jelenlegi állapotában felújítás alatt állt, a cél az volt, hogy az épület újra méltó módon hasznosuljon, megőrizve történeti értékeit.

Városháza

A túra következő megállója Túrkeve központi épülete, a Városháza, amely a városi élet és a helyi közigazgatás központja. Az épület 1899-ben épült eklektikus stílusban, és ma is markánsan meghatározza a Petőfi teret és környékét, jelezve, hogy a 19. század végére Túrkeve már jól szervezett, virágzó településsé vált.
A Városháza előtti tér egykor a Piac tér nevet viselte, és itt zajlott a helyi közélet számos eseménye. Az eredeti, kisebb városháza helyére vagy mögé épült jelenlegi épület az új polgári és közigazgatási központ megtestesítője.

Református templom és paplak

A túra következő megállója a túrkevei Református templom, amely évszázadok óta a város református hitéletének központja, és Túrkeve egyik legrégebbi, legmeghatározóbb épülete.
A mai templomot 1755-ben építették egy korábbi templom alapjaira, Csermák Vencel debreceni építőmester vezetésével. Az egyenes záródású, nagy tömegű épülethez 42 méter magas torony kapcsolódik, amelyet 1821-ben magasítottak meg. A torony körerkélye egykor tűzfigyelőként szolgált; tiszta időben innen ma is belátható a környező táj és több szomszédos település iránya.
A templomot 1845–1847 között jelentősen bővítették, ekkor nyerte el mai méreteit. A keleti oldalon kialakított főbejáratot klasszikus, négy ion oszlopos portikusz hangsúlyozza, amely már messziről jelzi az épület közösségi és szellemi jelentőségét.
Januárban a túrázók elsősorban a templom külső arányait, tornyát és térbeli szerepét figyelhetik meg. Az épület mérete és elhelyezkedése jól mutatja, milyen meghatározó szerepet töltött be a református közösség Túrkeve történetében.
A templom belső tere síkfödémes hajóval és kétoldali, kétemeletes karzatokkal rendelkezik. Berendezése nagyrészt a 19. század közepéről származik. Az egyházmegye első orgonája már 1835-ben itt megszólalt, a ma is használt, Angster-gyártmányú orgonát pedig 1908-ban építették. A toronyban három, Bochumban öntött acélharang található, amelyeket 1859-ben adományoztak a gyülekezetnek; a toronyóra 1860 óta mutatja az időt a város lakóinak.
A templom első nagyobb felújítására 1907-ben, közadakozásból került sor. A legutóbbi, átfogó megújulás 2021-ben fejeződött be, állami támogatással, amelynek során a templom külső és belső terei is megújulta

Morgó kocsma

A túra egyik legkülönlegesebb megállója a Morgó kocsma, amely nem csupán egykori vendéglátóhely volt, hanem a víz és a szárazföld találkozásának pontján álló közösségi épület. A helyszín a Berettyó egykori kanyarulatának mély árterén, a város északi peremén feküdt, ott, ahol a mocsaras terület fokozatosan keskenyedve ért véget.
A Morgó kocsma épülete ma is áll, meglepően magasra emelve, ami jól mutatja, hogy az itt élők számoltak az árvizekkel. Az alföldi településeken gyakori volt az ilyen elhelyezkedésű kocsma:
– egyik oldalról gyalog vagy lóval,
– a másik oldalról csónakkal érkeztek ide az emberek.
Ez a hely a Kislapos, később Kiserdő néven ismert terület szélén állt, ahol a város és a vízvilág találkozott. Jelentőségét az 1820-as évek nagy árvizei után, az 1830-ban megépült védgát fokozatosan csökkentette, amikor a terület ármentessé vált, és biztonságos összeköttetés jött létre a Főtér és a keleti városrész között.
A Morgó kocsma így elvesztette eredeti szerepét, de még közel száz éven át italozóhelyként működött. A 20. század közepére azonban a város szórakozási és közösségi élete átrendeződött: a mozi, a rendezvények és a vendéglátás más helyszínekre kerültek, a Morgó pedig lassan háttérbe szorult.
Januárban a túrázók nem működő vendéglőt látnak, hanem egy várostörténeti határpontot. Ez az épület emlékeztet arra az időszakra, amikor Túrkeve élete még szorosan összefonódott a vízzel, és amikor a táj formálta a közösségi tereket. A Morgó kocsma a túra során a régi, vízhez kötődő városkép utolsó tanúja.

Liget
Az 5. megállótól Kapás János Zsolt történész-muzeológus, helyi értéktár bizottság vezetője kíséri a csapatot.