Regnum Marianum - 10

Előnevezés az alábbi LINK-en kötelező!
A Regnum Marianum (magyarul: Mária Országa, szó szerint: Mária királysága) a Városligetben, az Aréna, a mai Dózsa György út mentén, a Damjanich utcával szemben álló templom volt. 1931-ben szentelték fel, 1944-ben súlyos bombatalálatot kapott, végül 1951-ben, hivatalosan a Felvonulási tér kialakítása végett a vasbeton szerkezetű épületet előbb hagyományos, majd robbantásos módszerrel lebontották. Hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét az építést kezdeményező szervezet nevéről (Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesület) kapta.
Az erzsébetvárosi plébániának a Városliget felé eső részén lakó hívei messze laktak a templomtól. Ezért az ifjúság nevelésével foglalkozó Regnum Marianum Közösség épített egy kápolnát házának alagsorában (Budapest VII., Damjanich utca 50.), de ebben csak kevesen fértek el. 1901. december 8-án szentelték fel. 1919-ben az érsekség az erzsébetvárosi plébániából leválasztva megalapította a Magyarok Nagyasszonya plébániát, melynek hivatalos neve Magna Domina Hungarorum lett. Átmenetileg a Damjanich u. 50. alatt működött.
Az akkor a mai Dózsa György útig érő, Városligetből kihasított területen, a Damjanich utcával szemben kezdődött meg a templom építése. Alapkövét 1925-ben rakták le, benne a Magyarországi Tanácsköztársaság bukását is hálaadással megemlítő dokumentumot helyeztek el. A tényleges munkálatok 1926 nyarán kezdődtek Kotsis Iván tervei alapján. A kupolás épület alapterülete 1820 négyzetméter volt, erősen emlékeztetett a jeruzsálemi Szent Sír-templomra. Tornyát, egyedülálló módon a Szent Korona másolata díszítette.
Az első plébános a Regnum Marianum Közösség házfőnöke, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök lett 1927–28-ra. A közbeszédben így lett a templom a Nagy Regnum, a kápolna a Kis Regnum. Shvoy Lajos utóda már nem regnumi atya volt, így a közösség és a plébánia elvált egymástól. Gróf Majláth Gusztáv Károly támogatásával készült el a templom, délfrancia stílusban (pénzhiány miatt a harangtorony nem készült el). 1931. június 14-én szentelte fel Serédi Jusztinián hercegprímás.
1944-ben súlyos bombatalálatot kapott.
1951. szeptember 23-án, a Felvonulási tér kialakítása, benne a Sztálin születésnapjára szánt szobor építése miatt két útban álló épület is lebontásra került, egyikük volt a templom. Emberek élőlánca próbálta megakadályozni a pusztítást, ám az ÁVH tagjai szétoszlatták a tömeget, és a templomot lebontották. (A tüntetők közül többeket kényszermunkatáborba hurcoltak, mások „csak” az állásukat veszítették el.) Az ingoványos területen, beton cölöpökre épült, vasbeton szerkezetű templom teljes bontása több mint fél évig tartott. Végül felrobbantották, és a törmeléket az altemplomba töltötték.
Ifjú regnumisták, köztük a később pappá szentelt Hajnal György, követték a maradványok sorsát, és figyelték azok nyughelyét. A templomnak még a nyomait is igyekezett eltüntetni a szocialista kultúrpolitika, fényképeit még az építészeti szakirodalomban sem engedték megjelentetni, mintha nem is létezett volna. A lerombolt templom helyét hamarosan elfoglalta a Felvonulási tér, majd később a tanácsköztársaság emlékműve. A Sztálin-szobor a közhiedelemmel ellentétben kissé odébb, a mai Városligeti fasor tengelyében állt, a templomtól mintegy 200 méterre, a Hősök tere irányában.